A mágia története

Nem lehet azt mondani, hogy a mágia kezdete ekkorra vagy akkorra tehető. A mágiának nincs kezdete, és nincs vége sem. Amit több ókori forrásból is tudunk többek között Platón leírásaiból, az egykor létezett egy Atlantisz nevű hely, ahol a mágia a mindennapok részévé vált, természetes eszköz volt a gyógyításban, az államigazgatásban, és a mindennapi élet területein. Atlantisz egyszer és mindenkorra eltűnt, tudása azonban tovább él. Ma már nem tudjuk megmondani, hogy pontosan melyik kultúrtörténeti hely ezoterikus tudása származik Atlantiszról, és melyik alakult ki önállóan, azt azonban lehet sejteni, hogy a Földközi Tenger és az Atlanti óceán mentén (amelynek területére teszik a kutatók az egykori Atlantisz elhelyezkedését) az atlantiszi ezotéria fejtette ki áldásos hatását. A feltételezések szerint Atlantisz legnagyobb ezoterikus tudósai Hermes Trismegistos, a háromszor magasztos Hermes és köre voltak. Hermes alapgondolatait a Tabula Smaragdina nevű írásában tette közzé, ami nevét a gondolatokat hordozó smaragdtábláról kapta.

Hermes később az egyiptomi kultúrában is megjelent, ahol a hagyomány szerint Thot istennel azonosították, aki a tudás istene. Az atlantiszi tudás legmarkánsabban az egyiptomi kultúrában és vallásban jelenik meg a későbbiekben. Egyiptom fáraói és családjuk a Tudás letéteményesei, közülük kerülnek ki a beavatottak és a főpapok. Feltételezések szerint a beavatottak lehettek csak képesek felépíteni a piramisokat, megmozgatni azokat az óriási kockákat, amiket a tudomány mai állása szerint sem lehet felemelni a meglévő eszközökkel. Ezek a piramisok rejthették azokat az eszközöket, amik magukba sűrítették a mágia tudományát, erőt adtak, és elvettek.

Az utolsó beavatott, aki megkapta az egyiptomi mágia titkainak tudományát, Mózes volt. A zsidók kivonulása után Egyiptomban megszĹšnt a mágia tudománya, mindössze hagyományok, szertartások maradtak meg belőle. Mózes révén a zsidók vitték tovább a nyugati mágia tudását, és annak erejét a frigyládába zárva. Az Egyiptomból hozott tudáshoz hozzájárultak még a Keleten terjedő ősi mágikus kultuszok, ezek révén alakult ki a zsidók sajátságos mágikus elképzelései. Ezeket több úton terjesztették maguk között.

Az írott Tanok legfontosabb eleme lett a Tóra, az öt könyvvel teleírt tekercs, melyet magának Mózesnek tulajdonítanak. Könnyen beláthatjuk azonban, hogy Mózes életéről, sőt haláláról nem írhatott maga Mózes, akinek ennél sokkal fontosabb feladata volt: népének vezetése. Amit nem írtak le a Tórában, az beszéd útján terjedt tovább. Később tudós rabbik fontosnak látták, hogy a Tórához kapcsolódó olyan ismereteket is leírják, melyek belefértek az akkori vallási nézetekbe, ez a két gyűjtemény lett a két jeruzsálemi és a babiloni Talmud. Azok az ismeretek, melyeket nem tudtak beleilleszteni világnézetükbe, továbbra is csak szóban terjedtek, ez lett később az a szöveggyűjtemény, melyet Kabbalának nevezünk.

A hagyomány több izraeli mágust, boszorkányt és jóst tart számon. Saul király idejében annyira féltek a látnokoktól, hogy betiltottak minden ilyen irányú tevékenységet. Azonban szorult helyzetében maga Saul fordult segítségért az endori halottlátó asszonyhoz, hogy idézze meg neki Sámuel próféta szellemét. Sámuel mondta el neki, hogy Isten elfordult tőle, és már nem tekinti Izrael királyának. Megjósolta Saul másnapi halálát is, ami a Biblia szerint pontosan be is következett. Ez a közjáték is bizonyítja, hogy a mágia már az ókorban is létezett, sőt elismert tudomány volt. A következő nagy mágus, akit feljegyezett a történetírás, a bölcs Salamon volt, akiről feltételezték mágikus erők használatát. Salamon erejéről elsősorban Dänniken írásaiban olvashatunk. A Bibliában is megemlítenek több prófétát, akik előre látták népük jövőjét, és ezek a jóslatok többnyire be is következtek.

Természetesen Földünk más területein is kialakultak mágikus szertartások. A Távol-Keleten a hinduizmus és a jóga volt hatással a fejlődésre, míg Afrikában és Amerikában az atlantiszi hagyományokat vélik felfedezni.

Időszámításunk elĹőtt 614-ben született meg a Távol-Keleten Siddhártha herceg, aki 28 éves koráig élte mindennapi életét, hogy azután elinduljon a megvilágosodás felé. Kezdetben önsanyargatással, aszkézissel próbált megindulni a lelki fejlődés útján, azonban hamarosan rá kellett jönnie, hogy a középút erre sokkal megfelelőbb. Megismerte a Kundalini-jógát, végül egy meditációban megvilágosodott. Ekkor vált Buddhává, megtudta saját előző inkarnációit, és megkezdte tanítói munkáját. I. e. 532-ben távozott a földi életből. Mai ezoterikus tudásunk komoly része származik Buddha tanításaiból, de ezek csak jóval később váltak a nyugati ezotéria részévé.

Említésre méltó a zsidó Dániel élete is, aki a babiloni Nebuccadnezar király fogságába került. Miután megfejtette a király álmát, befolyásos szerepre tett szert az udvarban. Később Belsazar és Darius királyok udvarában is álomfejtőként tevékenykedett. Azonban Darius egy rendeletére Dánielt oroszlánok közé vetették, és mondták neki: ő A te Istened, akinek te szüntelen szolgálsz, ő szabadítson meg téged! (Dán. 6,16). Másnap reggel Dánielt élve találták az oroszlánveremben, mire szabadon engedték, és helyére az őt oda juttató embereket vetették.

Ie. 8-ban született Betlehemben az a mágus, aki nagy jelentĹ?ségĹš folyamatokat indított meg a világban. Josua ben Miriamnak, vagyis Miriam fia Jézusnak hívták. Története mindenki számára jól ismert, így csak néhány fontosabb eseményre szeretném felhívni a figyelmet. Jézust 13 éves korában mutatták be a templomban (Bar Micvah), és a visszafelé úton megszökött szüleitől. Egy bölcsekből álló szűk körbe vitték el, ahol 3 nap után a bölcsek mesterüknek kezdték nevezni Jézust. Mint tudatos inkarnáció, tisztában volt a mágia minden tudásával, csillagászattal és asztrológiával, gyógymódokkal és halált okozó beavatkozások módjaival egyaránt. InnentĹ?l kezdve Jézus útja nem ismert, egészen 30 éves koráig, mikor elkezdte tanítói tevékenységét. A buddhista tanok szerint Jézus Indiában töltötte ezt az időt, a buddhizmus tanulmányozásával. 3 évig próbálta megújítani a zsidó vallást, de tanait csak kevesen ismerték el. Gondolatainak hatása kétezer év után, napjainkban is érezhető.

Ekkoriban írták le Izraelben a Széfer Jecirát, az Alakítás Könyvét, mely a Kabbalának az elsĹ?, egyben legjelentĹ?sebb mĹšve, és amely alig 300 betĹšbĹ?l áll. Ekkortól indul a Kabbala története, mely közben több jelentĹ?s könyvvel bĹ?vült ki.

Ezenközben a művelt nyugati világban is dívott a mágia, a jóslás. A görögök - közöttük is kiemelkedĹ? szerepet játszott Asclepios - megteremtették az orvostudomány modern alapjait, Delphoi-ban pedig híres jósda mĹšködött, ahol a papnĹ?k egy földhasadék kábító kipárolgásaitól transzállapotban mondták el az érdeklĹ?dĹ?nek a jövendĹ?t. Az is bevett szokás volt, hogy a kérdezĹ? feltette kérdését, utána pedig a templomban éjszakázott. Álmában megkapta a választ, ami leg-többször számára érthetetlen szimbolikus álomként érkezett. A papok reggel segítettek az álom megfejtésében.

Rómában ugyan sokkal világiasabb élet folyt, mégis divat volt az istenek véleményét kérni egy-egy hadjárat vagy fontos esemény elĹ?tt. Erre szolgáltak az Augurok, a madárjósok, akik a madarak viselkedésébĹ?l, illetve egy-egy madár kibelezésébĹ?l, a belsĹ? szervek állapotából próbálták megjósolni a várható kimenetelt.

A középkorban a mágia már nem lehetett intézményesített, hiszen a kereszténység, ami hama-rosan mindenütt államvallássá emelkedett, nem járult hozzá a mágia mĹšveléséhez. Az elsĹ? korai titkos társaságot a gnosztikusok alkották, akik a korai keresztény hagyományrendszer mellett átvették az egyiptomi mágia ismereteit is. Legismertebb fennmaradt mĹšvük a Nag Hammadi kódex, amelyben új, az addigitól teljesen eltérĹ? világnézeti elveket írtak le és adtak közzé. Tartalmazta még a Jézus elĹ?tti és közvetlen utána következĹ? idĹ?szak eseményeit, olyan evangéliumok, melyek kimaradtak a Bibliából, sĹ?t szexuális tanácsok is.

A pápák sorát jósolta meg Malachiás (1094-1148), aki jól azonosíthatóan felsorolta Szent Péter óta az összes pápát, persze nem név szerint. Azonban olyan jelzĹ?vel illette Ĺ?ket, aminek alapján pontosan felismerhetĹ? a pápák hosszú sora. A jelenlegi pápát, II János Pált, akinek a születése napján napfogyatkozás volt, Â?De Labore SolisÂ?-nak nevezi. Malachiás szerint Ĺ?utána már csak két pápa követi egymást Szent Péter trónusán. Az utolsó pápát így emlegeti: Â?Petrus RomanusÂ?, vagyis a római Péter. Érdekesség, hogy a jóslat szerint ugyanúgy fogják hívni, mint a hagyomány szerinti elsĹ?t.

A középkor nagy filozófusainak többsége is ezoterikus volt, hiszen mi vihette volna jobban elĹ?re a világot, mint a rejtélyes ismeretlen felfedezésének vágya. Ilyen filozófus volt Roger Bacon (1214-1294), aki elítélte a mágiát, noha maga is mágusként tevékenykedett. Megjósolta az évszázadokkal késĹ?bb épített közlekedési szerkezeteket, a motor hajtotta autókat, a repülĹ?gépeket, az emelĹ?darukat, a tengeralattjárókat, és még sok más technikai vívmányt. Az alkímiát elfogadta, sĹ?t maga is kutatta az aranycsinálás módjait. Bacon szerint az asztrológia forrása a Szentírás, és ez teszi törvényessé annak használatát.

A XIII. században virágzott a Templomosok rendje, mely keresztény egyházi rend álcáját öltve végezte különös tevékenységét. A rend nagymesterét, Jaques de Molay-t V. Kelemen pápa IV. Fülöp francia király, és kancellárja, Guillame de Nogaret segítségével ítélte halálra, kimondva ezzel egyidĹ?ben a rend feloszlatását. A nagymestert máglyán égették meg Párizsban, aki utolsó szavaival megátkozta a három embert: Â?Egy éven belül Isten itélĹ?széke elé idézlek benneteketÂ?. Átkát kiterjesztette a király utódjaira is. Mindhárom megátkozott meghalt egy éven belül, és megkezdték uralkodásukat az elátkozott királyok. Rövidesen Fülöp mindhárom fia, és azok fiai is meghaltak, ekkor halt ki Franciaországban a Capet uralkodóház.

1378-ban született Christian Rosenkreutz, aki a legenda szerint 107 évig élt. Ellátogatott a Szentsírhoz is, ez volt az az utazás, melynek során megtanult arabul, és megismerkedett az arab misztikával. KésĹ?bb Fezben telepedett le, ahol kabbalával, mágiával, fizikával, alkímiával és gyógyászattal foglalkozott. Innen utazott vissza Németországba, ahol 7 másik taggal megalakította az elsĹ? Rózsakeresztes társaságot. Halálakor sírjának bejáratára a következĹ? feliratot he-lyezték el: Â?120 év múlva megnyílokÂ?.

Johannes Trithemius (1462-1516) az angyalokkal is tudott társalogni, állította. A világ történetét korszakokra osztotta, melyek 354 évig és négy hónapig tartottak, és minden korszakot egy angyal felügyelt. Trithemius halott idézéssel is foglalkozott, I. Miksa császárnak megidézte nemrég meghalt feleségét. Ő tanította a középkor két nagy okkultistáját, Paracelsust és Agrippát.

Cornelius Agrippa von Nettesheim (1486-1535) fĹ?mĹšve az Okkult filozófia címĹš könyv volt, amely nagy befolyást gyakorolt a nyugati mágiára. Ebben összefoglalta az okkultizmus addigi tudását, rendszerezte az elemeket, és rámutatott érdekes, de megfigyelhetĹ? összefüggésekre. Leírta, hogy a csillagjegyektĹ?l nem csak egyes emberek függnek, hanem egész tartományok és királyságok is. Agrippa szerint a mágiához szükség van a vallás rejtettebb lényegének tudására. Vallásfelfogása a kereszténység, az újplatónizmus és a kabbalizmus keveréke.

Theophrastus Paracelsus (1493-1541) volt az elsĹ?, aki az orvostudományt, az asztrológiát, az antropozófiát, a teológiát, a misztikát és a mágiát egységbe tudta rendezni, és ezzel megmutatta ezt a lehetĹ?séget az utókor számára. Betegei csodálatos gyógyulásokon mentek keresztül, bár orvostársai eretneknek, csalónak bélyegezték. Híresek voltak talizmánjai, melyek az asztrológiai hatások megerĹ?sítését célozták. Ásványok gyógyító hatásával kísérletezett, így hatására létrejöhetett a gyógyszerkémia. Természetesen az alkímia sem hagyta hidegen, bár követĹ?ivel átala-kították azt. Vallották, hogy az alkímia feladata a tisztát elválasztani a tisztátalantól, így hozva létre új anyagokat. Ez az elv vezetett oda, hogy a késĹ?bbiekben az alkímia fĹ? feladatának nem az aranycsinálást, hanem az ember megtisztulását tekintették.

Paracelsus halála után jelentek meg Christian Rosenkreutz-nak tulajdonított írások, köztük a Kémiai mennyegzĹ?. Mivel ekkoriban éppen eltelt a Rosenkreutz halálától számított 120 év, így erĹ?s mozgolódás támadt az alkímisták között. Újra létrejött a Rózsakeresztes társaság, immár a kor legjelentĹ?sebb szabadkĹ?mĹšves páholya.

A híressé vált franciországi jós, Michel de Nostradamus (1503-1566) Centúriáiban (százszor négysoros verseiben) asztrológiai módszerekkel jósolta meg a jövĹ? lehetséges eseményeit. Megvizsgálta az addig bekövetkezett történésekkor fennálló asztrológiai helyzetet, majd megke-reste azt az idĹ?pontot, amikor hasonló bolygóállás következik be, végül az eltérésekbĹ?l követ-keztetett a majdani eset helyére. Mint azt tudjuk, jóslatai meglepĹ?en pontosan beváltak, bár ter-mészetesen mindent Ĺ? sem tudott hibátlanul elĹ?rejelezni.

A tizenhatodik században John Dee (1527-1608) hívta még fel magára a figyelmet - miután végigutazta Európát, és megismerte a mágia több területét -, aki 1551-ben hazatért Angliába, és elkészítette a trónra lépĹ? Mária királynĹ? horoszkópját. Ekkor fekete mágia miatt letartóztatták, de Erzsébet közbenjárására szabadlábra került. Erzsébet királynĹ? uralkodása alatt udvari asztrológus és okkult szakértĹ? lett. KésĹ?bb csatlakozott hozzá Edward Kelly, aki rendelkezett az alkimisták csodaszerével, a Vörös Oroszlán nevĹš porral, mely az aranycsinálás legfontosabb kelléke volt. Az általuk megidézett angyalok beavatták Ĺ?ket az enochiánus mágia tudományába, mely általuk került felszínre és maradt fent napjainkig.

1717-ben az angliai Stonehenge-nél összegyĹšltek a magukat a druidák leszármazottainak tartó emberek, akik a szabadkĹ?mĹšvesek ellensúlyozásaként újraélesztették a druidizmust.

A XVII. század végén élt Saint Germain gróf, akirĹ?l szinte semmit sem tudunk, sem a születését, sem halálának évét. Annyit tudunk mindössze, hogy rendkívül gazdag volt, és állítása szerint 2000 éve élt ekkoriban. A misztikusokat sokat foglalkoztatja a mai napig személye, mivel feltételezhetĹ?, hogy Ĺ? valójában Rosenkreutz volt, sĹ?t elĹ?tte is már sok néven élt. Saját bevallása szerint birtokában volt a Vörös Oroszlán, az örök élet elixírje, így nem is csodálkozhatunk ezen a feltételezésen.

A mágia igazi újjáéledése a XIX. század közepén kezdĹ?dik, amikor egy franciaországi papnövendék, Alphonse Louis Constant, ismertebb nevén Eliphas Lévi Zahed (1810-1875) megírta A mágia története címĹš könyvét.

Az újkori mágia a következő építőelemekből táplálkozott:

1. A hermetikus alapelvek, és a ráépülĹ? alkímia

2. A Kabbala, és az abból eredĹ? Tarot

3. A varázskönyvek mágikus szertartásai

4. A rózsakeresztes rend ezoterikus eszméi

5. Keleti utakon tapasztalt kultuszok, a jóga, a taoizmus, a zen és a szufizmus

6. Népi mágiák, a boszorkányság tudománya

7. A természeti népek sámánizmusa

Eliphas Lévi felállította a mágia három alaptörvényét, mely a következĹ?képpen szólt:

1. A megfelelések törvénye, amely a makro- és mikrokozmosz strukturális azonossága, az állatövi jegyek, a bolygók és az emberi testrészek megfeleltetése

2. Az akaraterő törvénye, amely az emberi akaraterĹ? mindent megmozgatni tudó erejérĹ?l szól

3. Az asztrális fény, az univerzális életenergia törvénye, mely szerint a mindent átható energia áll a hátterében a természetfeletti jelenségeknek.

1885.-ben megtalálták a rózsakeresztesek elsĹ? öt fokozatának és beavatásainak leírását, majd ennek eredményeként Londonban megalakult az Arany Hajnal Hermetikus Rend, (Golden Dawn) mely komoly befolyással volt a mágia késĹ?bbi történetére. A Rend tagja volt Arthur Edward Waite (1857-1942), aki Pamela Colman Smith mĹšvésznĹ?vel megalkotta a modern kor elsĹ? Tarot kártyáját, a Rider-Waite Tarot-t. Másik jelentĹ?s tagja Aleister Crowley (1875-1947), aki a Kabbala jelentĹ?s értelmezése után Lady Frieda Harris mĹšvésznĹ?vel elkészítette a másik jelentĹ?s Tarot csomagot, a Crowley Thoth Tarot-t, és megírta kabbalisztikus értelmezését Thoth könyve cím-mel.

Német földön Guido von List (1848-1919) volt az úttörője a mágia reneszánszának. List a rúna-mágiát keltette ismét életre A rúnák titka címĹš könyvével. Fontos hatása volt az Új Templomosok Rendjének (Ordo Templi Orientis) is, melynek vezetĹ?je, Jörg Lanz von Liebenfels (1874-1954) szélsĹ?ségesen antiszemita, ugyanakkor a Kabbala mélységes tisztelĹ?je is volt. Könyvében megvetette az alapjait az ariozófiának, az árja faj felsĹ?bbrendĹšségét taglaló irányzatnak. Kikelet címĹš okkultista folyóiratának elĹ?fizetĹ?je volt Hitler is. Az elsĹ? világháború után megalakult Németországban a Thule csoport, mely a sátánizmust tĹšzte ki zászlójára, fekete mágiát és szexuál mágiát Ĺšztek. Hitler ennek a csoportnak lett tagja. Nemzetiszocialista mozgalmának zászlaja, a vörös alapon fehér kör, benne fekete horogkereszttel, mágikus alapon lett kiválasztva.

Crowley, aki az újkori mágia legjelentĹ?sebb, egyben legvitatottabb alakja, miután megvádolta Ĺ?t az Ordo Templi Orientis németországi vezetĹ?je azzal, hogy napvilágra hozta a rend titkos tanításait, bebizonyította, hogy nem is ismerhette ezeket a titkokat. Ezután Crowley-t kinevezik a rend angliai nagymesterévé. 1925-ben Németországban az egész rend nagymesterének nevezik ki, amivel a rend sok tagja nem ért egyet, és ez szakadáshoz vezetett.

A XX. századi ezotéria egyik legjelentĹ?sebb alakja Carl Gustav Jung (1875-1961). Foglalkozott a kollektív tudattalan tanulmányozásával, eközben megalkotta az archetípusok elméletét. ÉrdeklĹ?-dött az asztrológia iránt, majd megismerkedett a gnoszticizmus tudásával. Az alkímiát Jung elĹ?ször ostobaságnak tartotta, késĹ?bb álmai hatására érdekelni kezdte, míg végül a téma szakértĹ?jévé vált. 1913-ban egy páciense és tanítványa, Antonia (Toni) Wolff a szeretĹ?je lett, és megismertette a keleti filozófia rendszerével. Megtanult mandalákat rajzolni, megismerte a taoizmus világnézetét, és a Ji Csing rendszerét. KésĹ?bb az indiai kultúra felé fordult, és megismerte a hinduizmust, a jógát és a buddhizmust. Írásaiban népszerĹšsítette ezeket az irányzatokat, így könnyebben válhatott az addig idegen keleti kultúra a nyugati mágia részévé.

A XX. század közepén G. B. Gardner megjelentette a Jelenkori boszorkányság címĹš könyvét, melynek köszönhetően megszületett egy ősi alapokon nyugvó újfajta boszorkányság, a Wicca. Tudásukat az Ĺ?si európai vallás, a boszorkányság, a Nagy IstennĹ? kultusza, a középkori boszor-kányperek jegyzĹ?könyveibĹ?l kiolvasható igazság, a nyugati ezotéria tanai, a rituális mágia szertartásai és a népi hagyományok alkotják.

A XXI. század elején divattá vált az ezoterika, így ma már szabadon szervezkedhetnek a mágiát mĹšvelĹ?k. Ennek köszönhetően ismét virágkorát élheti a mágia, mint annak idején AtlantiszbanÂ?